Oleg Szencov, a 2018. évi Szaharov-díj kitüntetettje

© Sergei Venyavsky/Getty Images

Oleg Szencov ukrán filmrendező és író, aki nyíltan szót emelt a Krím orosz megszállása ellen.

Szencov 1976-ban született Szimferopolban, Kijevben közgazdaságtant, majd Moszkvában forgatókönyvírást és filmrendezést tanult. Filmes pályafutása 2012-ben kezdődött a díjnyertes Gamer című nagyjátékfimmel. 2013-ban aktív tagja lett a szabadságért és az emberi jogokért síkra szálló AutoMajdan mozgalomnak, amely hozzájárult az EuroMajdan forradalma iránti lelkesedés fenntartásához.

2014-ben a Krím jogellenes annektálása idején Szencov humanitárius segítséget szervezett az ott rekedt ukrán katonák számára, akiknek élelmiszert és gyógyszereket szállított, valamint közreműködött családjaik elmenekítésében. 2014. május 10-én a krími Szimferopolban letartóztatták és 20 év börtönre ítélték a Krím félsziget de facto orosz vezetése elleni terrorista cselekmények tervezésének vádjával. Az orosz biztonsági szolgálat átszállította Oroszországba. Egy évig őrizetben tartották, majd ezt követően katonai bíróság elé került, amely az Amnesty International szerint egy „rendkívül cinikus kirakatperben" 20 év börtönbüntetésre ítélte. Az orosz hatóságok orosz állampolgárként kezelték Szencovot annak ellenére, hogy sosem volt orosz útlevele, továbbá kijelentette, hogy csak ukrán állampolgársággal rendelkezik.

Szencovot azzal vádolták meg, hogy terrorista szervezkedést irányít a Krímben emlékművek felrobbantására. Teljes mértékben fenntartotta ártatlanságát, és meggyőző bizonyítékot sem sikerült találni arra vonatkozóan, hogy bűnös tevékenység részese lenne. A vád fő tanúja visszavonta első vallomását, kinyilvánítva, hogy azt kínzás hatására tette. A bíróságon elhangzott beszédében Szencov nevetségessé tette a koholt vádakon alapuló eljárást és kifejezte reményét, hogy Oroszország népét már nem lehet megfélemlíteni.

Elítélését követően az északi sarkkörtől északra, egy otthonától több ezer kilométerre fekvő szibériai szigorított őrzésű börtönbe szállították. Szencov a börtönben is folytatta a harcot meggyőződése igazáért. 2018 májusában 145 napig tartó éhségsztrájkba kezdett, így követelve az Oroszországban bebörtönzött valamennyi ukrán politikai fogoly szabadon bocsátását. Szencov az éhségsztrájk feladására kényszerült egyrészt a kényszertáplálással való fenyegetés, másrészt egészségi állapota miatt.

2018. június 14-én az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben követeli Oleg Szencov és az Oroszországban jogellenesen fogva tartott valamennyi ukrán polgár azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását.
Szencovot a nemzetközi közösség, emberi jogi csoportok, orosz filmesek, híres filmrendezők és világhírű színészek támogatták és követelték szabadon bocsátását. A Memorial orosz emberi jogi központ Szencovot politikai fogolynak nyilvánította.

2019 szeptemberében szabadon engedték és visszatért Ukrajnába. Szabadon bocsátása az Oroszország és Ukrajna közötti fogolycsere-egyezmény keretében történt. Szencov szabadon bocsátásának hírére David Sassoli, az EP elnöke megkönnyebbülését és örömét fejezte ki közleményében. Bátor embernek nevezte Szencovot, aki méltósággal állt ellen az igazságtalanságnak.

Szencov 2019 novemberében, két hónappal szabadulása után Strasbourgban, az Európai Parlamentben tartott ünnepségen vette át a díjat. A díjat „nem személyes megtiszteltetésként, hanem olyan díjként [vette át], amely minden ukrán politikai fogolynak jár, aki orosz börtönben töltötte büntetését".

2017 – A Venezuelai demokratikus ellenzék, Venezuela

2016 – Nádia Murád és Lámia Adzsi Bassár, Irak

2015 – Ráif Badavi, Szaúd-Arábia

2014 – Denis Mukwege, Democratic Republic of the Congo

2013 – Malálá Júszafzaj, Pakisztán

2012 – Naszrin Szotudeh, Irán

2012 – Dzsafar Panahi, Irán

2011 – Mohamed Buazízi, "arab tavasz", Tunézia

2011 — Ali Farzat, "arab tavasz", Szíria

2011 – Aszma Mahfúz, "arab tavasz", Egyiptom

2011 – Ahmed asz-Szanúszi, "arab tavasz", Líbia

2011 — Razán Zajtúna, "arab tavasz", Szíria

2010 – Guillermo Fariñas, Kuba

Egyéb díjazottak